Szombaton több, mint 3 milliárd forinttal lett gazdagabb, amit állandó számaival nyert meg...

Régen így kezdtem a napot... és utána elmentem melózni. Ma is így kezdeném... csak most nincs cigim, kávém meg melóm.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Béluska, a 6 éves téblábol a konyhában, és mivel láb alatt van, az anyja kiküldi az udvarra játszani, illetve megemlíti neki, hogy megnézheti, ahogy a szomszéd házban az asztalosok beteszik az új ajtót. 2 óra múlva visszaér a kölök. Kérdi az anyja: - Na merre jártál, megnézted a mesterembereket? Tudod már hogyan kell ajtót berakni? - Ja! – mondja Béluska: Először abból a kibaszott keretből kell legyalulni egy pinahajszálnyit, hogy beférjen, aztán kibaszottul ki kell ékelni, hogy ne lötyögjön, mint a lankadt fasz a pinában, a zsanércsavarokat meg úgy meg kell tekerni, mint a Júlcsát, hogy mozdulni se tudjon, aztán kibaszottul jól kell illeszteni az ajtólapot, mert különben nyálazhatod folyton, mint a pinát! Anyuka elhűl, gyorsan körülnéz, mivel is fegyelmezhetné meg a gyermeket. Meglátja a telefonzsinórt, na gondolja azzal jól a seggére ver ennek a mocskos szájú kölöknek. - Hozd csak ide fiam azt a telefonzsinórt! - Egy lófaszt, az a köcsög matávosok dóga!

Anyós: Hát fiam most, hogy benősültél hozzánk 3 dolgot jegyezz meg! 1. Ha rendesen van a kendő a fejemen, akkor bátran szólhatsz hozzám. 2. Ha kicsit hátrébb van tűrve, akkor már óvatosan szólj, ha jót akarsz. 3. Ha a hajam alatt van a kendő, akkor ne is szólj hozzám. Vő: Na idefigyeljen mama, maga is jegyezzen meg 3 dolgot. 1. Reggel ha felkelek, megiszok 2 deci pálinkát. 2. Azután megeszek 6 tojásból rántottát. 3. Utána ezt leöblítem 2 liter vörösborral, utána meg a faszomat se érdekli, hogy hogy áll a maga fején a kendő!

Idén ezzel megyünk a Balcsi jegére...

remélem az extráknál meg lehet majd nézni az alkohol miatt kimaradt jeleneteket is!

Megnyílt a világ első virtuális boltja Koreában. A polcok valójában LCD kijelzők, ahol felhasználó névvel csak meg kell érintenünk a kiválasztott termékeket, majd a pénztárhoz érve már szatyrokba pakolva vár minket az áru.

Az optimista: a pohár félig tele van. A pesszimista: a pohár félig üres. Szerintem: fér még bele vodka...

„Az öreg székely bemegy a disznóólba és bedob egy parókát a vályúba. - Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj!”

Én még raktam volna rá 🙁

Molnár úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat. - Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot a férfi. - De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó. - Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó. 2000 éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki 3 nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni!